Krisch Imre emléktábla

November 7-én délután az Idegen Nyelvi Központ korábbi vezető nyelvtanára, a 2023-ban elhunyt Krisch Imre tiszteletére újabb emléktábla került fel a Botanikus kertben, a Soproni Egyetem főépülete előtt található emlékpadra, Koch Gyula vezető lektor neve mellé.

A családias megemlékezésen Krisch Imre tanár úr családja, és az Idegen Nyelvi Központ volt és jelenlegi kollégái vettek részt, emlékező beszédet Dékány Zsigmond nyugalmazott vezető nyelvtanár mondott.

Krisch Imre tanár úr emlékét, valamint szakmai munkásságát tisztelettel és szeretettel őrizzük meg.

Dékány Zsigmond emlékező beszéde:

"Kedves Krisch család! Kollégák! Barátok! Ismerősök!

Van, aki tisztán képes felidézni arcokat, és hangemlékezetének köszönhetően hallja a hozzájuk tartozó hangot is — mintha az a valaki tényleg itt lenne. Ilyenkor az arc és a hang szinte egyszerre jelenik meg, vagyis az emlék filmként működik. Ahogyan olvastam, ez az emberek kisebb részére jellemző.

Vannak, akik régi tanáraik, barátaik, ismerőseik, rokonaik, munkatársaik arcát vissza tudják idézni, de hangjukat nem tudják „előhívni”.

És van, aki egyáltalán nem tud hangot felidézni.

Azt mondják, hogy az emlékek filmszerű felidézése (kép és hang együtt) alkotóművészekre, írókra, zenészekre, tanárokra jellemző — csak ritkán beszélnek róla. Jelentem, az én kép- és hanggyűjteményem igen gazdag. Látom, de hallom is az Idegen Nyelvi Központ jelenlegi és volt tanárait, munkatársaimat – 1982 óta a mai napig. És ma, itt, most a szokásosnál is intenzívebben. Hallom azt a hangot, és látom a hozzá tartozó arcot is, amelyet két éve már csak az emlékeink őriznek.

Szívet melengető eseményre gyűltünk össze ma.

Az egykori Idegennyelvi Lektorátust 1957-1978 között vezető Koch Gyula tiszteletére állított emlékpadra a mai napon egy második tábla kerül, amely Koch Gyula utódjának, az Idegennyelvi Lektorátust, mai nevén Idegen Nyelvi Központot 1978-tól 2005-ig vezető Krisch Imre emlékét őrzi. Ha megengeditek a közvetlenebb stílust: Gyuszi bácsi mától fogva nem lesz itt egyedül. Az emlékpadon a két „klasszikus” – akik egymást csak Gyuszi bácsinak és Imré(m)nek szólították – kitűnő párost alkot.

Idővel összenő az emlékezés. Egy család, egy munkahelyi, szakmai közösség számára is fontos, hogy ismerje elődjeit. Ez minden generáció számára igazodási pontot jelent, erősíti a hovatartozás érzését, táplálja az egészséges büszkeséget.

Emléketeket továbbra is őrizzük.

Imre! Gyuszi bácsi! Auf Wiedersehen, bis zu unserem nächsten Besuch."